Az előző részből kiderült mit tudtak az előzőkorábbi generációk, most engedjétek meg, hogy a szinte a legújabbal szerzett élményeimről is írjak.

Szóval a korábban említett fabiás emlékekkel a hátam mögött túlzottan nem voltam felvillanyozva, mikor megtudtam, hogy egy Skoda Fabiát fogok kapni. Ráadásul akkor még úgy gondoltam, valami full fapad lesz megint ez is. Azért a bérautókat nem szokták nagyon felextrázni, és azt is tudtam, hogy navi nem lesz benne, ezért ismételten egy bántóan egyszerű beltérre számítottam.

Az első meglepetést a nyitásra felvillanó külső lámpák okozták, egészen, mint valami komoly autó. Igazából már a parkolóban is elég pofásan mutatott, ezzel a harmadik generációval ismételten betalált a Skoda. Egy jó színben pl. bordó metálban fekete tetővel nagyon menő az ötajtós. És most valahogy először a típus történetében a kombi is jól sikerült. Már-már egy kis Octavia kombi, na persze nem az aktuális, az nagyon üt, de egy előző generációsnak simán elmenne a látványa. Szóval jól sikerült kívülről és akkor jöjjön a belső.

Elsőre nem akartam hinni a szememnek! Éz ez most bók! Mint egy kis Golf, de tényleg. Ugyanazok a finom kis formatervezett bajuszkapcsolók ráadásul sorja mentesen, nem úgy mint egy korai VII-es Golfban amit vezettem. És mivel a parkolóházban sötét volt, így a világítást felkapcsolva ez a kellemes fehéres műszerfal világítás akkor és ott bevitte nekem a kegyelemdöfést. És ha már úgy is a földön feküdtem, akkor jött a selling point a részemre: bekapcsolt gyújtással keresgéltem a rádióállomások közt a kedvenc badeni adómat, a Radio Regnbogent, ajánlom mindenkinek, sok az ismétlés, de a mai slágerek közzé beerőltetett német popzenék minden pénzt megérnek. Szóval ezzel kínlódok, meg ülést állítok, mikor úgy döntök beröffentem a motort, és akkor a csoda: gyújtásról továbbfordítva a kulcsot, nem ment el a rádió! Beszabehu! Most mondjuk látom az olvasók arcát, ahogy rohadtul nem értik miről áradozok. Persze, hogy nem, mert már mindenki megszokta, hogy ha megy valami jó zene a gyújtás alatt, a kocsit beindítva az egy rövid időre megszakad. Na a Fabiában nem. Na hát. Nem vagyunk egyformák. Van, akit egy feketére fényezett könnyűfém felni fog meg, van, akit a ki nem kapcsoló rádió.

Az ülés valami 2 méteres Obersturmführerre volt beállítva előttem az tuti, mert szinte nem értem el a kormányt és a pedálokat. Nagyon széles határok közt mozgatható mind az ülés mind a kormány (természetesen ki-be, fel-le). Mondjuk egy olyan terméktől ez el is várható, ami szegről-végről mégis csak német, ha mást nem is, legalább a tervezését tekintve. Szóval egy német terméktől ahol lassan már az egész emberiség képviselteti magát valamilyen formában: a 130 centis tajföldi kislánytól, akit a 60 éves Fritz újított a nyaraláson, egészen a két méter magas félig török félig arab focistáig, akinek még a 30 centire felálló hajára is figyelnie kell. Szóval ők mindannyian megtalálják a helyüket a Fabia vezetőülésében. Amúgy nem is értem minek kell egy kis autónak ekkorának lennie…vagyis értem, mert ez a látens igény, hogy legyen nagyobb az előzőnél, meg így lehet olyan új kategóriákat és típusokat lenyomni az emberek torkán, mint az Citigo (de erről majd egy külön cikkben megemlékezem). Van azonban akinek az tényleg fontos autóvásárlásnál, hogy az ülésben ülve inni tudjon egy 1,5 L-es PET palackból, anélkül, hogy az a tetőbe akadna. Na ők nem fognak szorongani már egy fábiában sem.

Az automata klíma, az érintőképernyő, a műszerfali kijelző, mind elmenne egy előző generációs kompaktban. A kezelés a VW-től megszokott módon, az első pillanattól magától értetődő. Olyan a kezelése, amit úgy kéne hirdetni, mint a mobiloknak azt a típusát, aminek csak egy kis kijelzője, viszont hatalmas gombjai vannak, szóval, hogy időseknek való. És itt most nem arra gondolok, hogy gagyi vagy elavult, hanem, hogy aki a digitális mikrójával meg tud melegíteni egy pohár tejet, az elsőre elő fogja tudni varázsolni a menüből a pillanatnyi fogyasztás is.

A hirtelen Stuttgartra szakadt hóviharban nagyon kellemes volt a két fokozatban állítható ülésfűtés. Egy furcsaság viszont feltűnt az alig 12 ezret futott autóban, hogy az ablaktörlőt közepes állásból szakaszosra visszaállítva beletörölt még egyet a legmagasabb fokozaton. Nem mindig csinálta, de amikor igen, mindig megijedtem, hogy mi a fene baja van.

És akkor most pár szót a dízelről. Miért is baj, vagy is inkább miért fájlalom, hogy megszűnt. Tudom, tudom, környezetkímélés és rákkeltés meg társaik. Ez mind szép és jó, mert nyilván én sem akarok a dízelek folyományaiba belehalni és azt sem akarom, hogy valamelyik gyerekemmel történjen ugyan ez (bár még nincs egy sem). Eredetileg azt hittem, hogy az eddigi Fábiákba szerelt kis  háromhengeres 1.4-es TDI csak Euro5-ös volt, és az Euro6-ossá alakítása már nem érte volna meg a VW-nak, aztán utána néztem, és kiderült, hogy a kis 90 lovas bizony Euro6-os. Szóval minden gond nélkül lehetne eladni, bár állítólag kevesen vették dízel motorral, ezért szűnik meg. Kár érte, kiváló ügynök volt. De ha most egy jól leolcsózott dízelre fájna a fogam Németországból (bár állítólag ilyen nincs, mert a dízelbotrány miatt keletkező árrést lenyelik a régi kocsit beszámító márkakereskedők és / vagy az azokat elpasszolni próbáló nepperek), szóval ha egy jó kis dízelt akarnék, tuti szóba jönne a kis 1.4 TDI Fabia. Keveset eszik, meglepő fürgeséggel repíti a kis kocsit, és a meghibásodási listák élére sem sikerült felkapaszkodnia.

Imádtam használni nem is egyet belőle hónapokig és nagyon belopta magát a szívembe. Igaz nekem szerencsém volt, nem egy fapados darabot kaptam, hanem a pár kipróbált közzül a kedvencem egy kombi volt ezzel az 1.4-es kis háromhengeres TDI-vel, 90 lóerővel és 7 fokozatú DSG váltóval. Hát azt kell mondjam, hogy ez a kombó egy igazi kis ékszerdoboz. Az ember behuppan, D-be húzza a várlókart és a kocsi intéz mindent. A kis kávédarálónak olyan ereje és nyomatéka van, hogy nem csak városban fölényes de a német autópályán sem vall szégyent. Simán tartja a 160-170-et óra szerint úgy, hogy a fogyasztása 6 liter alá jön ki, köszönhetően annak, hogy a váltó végig 3000-3500 közt tartja a fordulatszámot ilyen tempónál is. De most komolyan, nekem a 150 lovas sorhatos 2 literes szívó benzinesem 4200-at forog 130-nál és eszik mellé 8,5 litert.

Ha tisztán városban használtam a kis skodrit, akkor is megelégedett 5.6 liter üzemanyaggal. Mindemellett akkora puttonya volt, hogy simán elnyelte 4 ember hétvégi kirándulásának a cuccát, megspékelve 2 rekesz, jó, kis német sörrel. Ez nagyon jól jött, amikor egy nap alatt 1400 km-t vezettem, a szülinapi kerti partimra. Ez úgy jött össze, hogy haverom átjött hozzám Bühlbe, aztán onnan mentünk Linzbe, felvettük másik haveromat miután végzett a műszakával a kórházban, majd eljöttünk Budapestig, innen csatlakozott barátnőm is hozzánk, akit el kellett vinnem Miskolc mellé, majd onnan haza Debrecenbe. Szóval reggel 9 kor indultunk és hajnal fél 3-ra értem Debrecenbe.  Az utolsó másfél órában már telefonálnom kellett, csak hogy ne aludjak el, mert a kocsiban rajtam kívül mindenki aludt már. De ez után sem úgy szálltam ki a Fabiából, hogy egy hétig bele sem akarok ülni (amúgy 2 éjszaka után visszafele is le kellett nyomni ugyanezt az utat)

A belső helykínálatról is annyit, hogy a legutóbbi foci vb alatt 2 haverom kitalálta, hogy kijön hozzám egy hetet héderelni, meg megnézzük a meccsekket kint, és elmegyünk közösen a portugál magyarra Lyonba. Na ez alatt esett meg, hogy jó ötletnek tűnt a Magyarország-Izland meccset Karlsruhéban megnézni úgy, hogy ittunk is, de majd alszunk a kocsiban. Igazából nem is az alvással vagy a helykínálattal volt a gond, hanem ittasan a kocsi megtalálásával. A többieknek végül is sikerült, egyedül nekem nem lett volna szabad még bevergődnöm egy random házi buliba, egy pincébe (ez a német nyelvterületen sajnos nem mindig jelent jót…), mert onnan kijőve totál elvesztettem a fonalat, szóval, az a másfél óra bolyongás Karlsruhéba, hajnalban nagyon nem hiányzott. De a kocsi jelesre vizsgázott, hárman, ha nem is keleti kényelemben, de ki tudtuk pihenni az este fáradalmait. Mind ezt úgy, hogy egy 190 cm magas haverom a csomagtartóban kuporgott, úgy, hogy a hátsó ülések fele le volt döntve, ahol a lábát ki tudta nyújtani.

De ugyan így csillagod ötösre vizsgázott a kis Fábia, mikor Párizsba kellett elvinnie. Zokszó nélkül tudta le az 500 km-t kevesebb, mint 6 óra alatt úgy, hogy nem mentünk autópályán. Viszont az ilyen utak alkalmával derült fény arra is, hogy egy extrát sajnos kispóroltak, az pedig a könyöklő a két első ülés közzé. Ha még azt is belerendelték volna...én meg azon kapom magam, hogy a mobile.de-n keresem a dízel Fabiakat, hogy mennyiért lehetne megszerezni egyet az egyre növő német dízelellenességben, és boldogan használni még vagy 5-6 évig. Sajnos még mindig 9 ezer euro környékéről indulnak a normálisabb használt darabok.