Egész véletlenül vettem észre az eventet a találkozóról, ami végül is önmagában nem lenne mentség, mert ugye minden évben megrendezik már egy jó ideje. Szóval én voltam a feledékeny, de amilyen év van mögöttem, ez engem már meg sem lepetett. Erről csak annyit, hogy az ősszel teljesen kétségbe estem, hogy a motoromnak lejárt a kötelező biztosítása és elfelejtettem megújítani. Siettem is haza, rögtön vettem elő a jó kis Mugen Race négyévszakos motoros kabátomat (mikor vettem még nem is sejtettem, hogy milyen  jó, hogy ezt választottam, azóta már hagyomány, hogy motorral intézem a karácsonyi bevásárlást, jellemzően dec. 23-24-e körül, ami azért már bőven téli időjárással szokott járni, szóval ez a kabát a béléssel és a vízzáró réteggel együtt elég szokott lenni a pár fokos motorozáshoz, igaz csak városon belül próbáltam még ilyen időben) szóval kerestem is a zsebében a motor forgalmiját, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy erre bizony újat kötöttem, még a kis igazoló cetli is benne volt a forgalmi tokjában, igényesen kivágva, ahogy kell, ráírva, hogy 219 szeptemberéig érvényes. Hogy ezt mikor és hogy kötöttem újra? Halvány gőzöm sincs, teljesen elfelejtettem. Hát szóval ennyit arról mennyire, voltam összeszedett és koncentrált az évben...
Na ilyen előzmények mellett annyira nem lepett meg, hogy a Trabant-Wartburg Klub hagyományos szilveszter napi találkozója is teljesen kiment a fejemből. Viszont mikor december vége fele szembe jött velem a hirdetése a fb-on, sejtettem, hogy kár lenne kihagyni.

A december 31-e reggel persze úgy ért, hogy tudtam, még elég sok minden elintézni valóm lenne, viszont a vásárolandó dolgokat akár a Pólusban is megkaphatom (ne akarjatok szilveszterkor kínai kelt venni...csak szólok!)

Szóval gondoltam milyen jó ürügy lesz vásárlás miatt útba ejteni a Pólust, ahol amúgy is ez a találkozó zajlik. Így mégis csak jobban beadható a barátnőmnek is, hogy valójában én neki segítek bevásárolni, hogy tudjon mit sütni -főzni estére, nem pedig csak szórakozással töltöm a napot, míg ő a konyhában gürizik:)

Igen ám, de a programot nem néztem meg előre, csak, hogy 10-kor kezdődik a rendezvény. Hát az év végi szabadság alatt az, hogy én villás reggelivel, macskaetetéssel, almozással, zuhanyzással, hajmosással reggel 10-re készen legyek, na erre nem sok esélyt adtam magamnak. Sajnos bejött a papírforma, így sikerült csupán 3 órát késnem, és kicsivel 13 óra előtt érkeztem. Nem is akarom a szilveszteri dugóra fogni, ugyanis Zuglóból kellett mennem, ami kemény 5 km-re volt, és az út maga tényleg nem tartott 8 percnél tovább. Hát ez van, gyorsan leparkoltam és megpróbáltam egy járdaszigetre állva a magasból feltérképezni a parkoló autókat, hogy merre állnak olyan érdekességek, amiket mindenképp meg kéne néznem mielőtt elindulnak haza.

Ki is szúrtam rögtön a két egymás mellett parkoló Skoda MB100-ast

Valamiért nagyon vonzanak ezek a régi farmotoros Skodák. Lehet, hogy azért, mert mikor még egy éves voltam egy 120-as Skodája volt fateromnak is, bár az egy elég szerencsétlen barna árnyalatban "pompázott", alias: hígfos barna volt. Vagy azért tetszenek nagyon, mert farmotorosak és hátul hajtanak, akár egy Porsche. Még vagy 14 évvel ezelőtt szenteste esett egy csomó hó Debrecenben. Nekem kellett kocsival a nagyszülőkért mennem, persze a közlekedési helyzetre hivatkozva jó korán elindultam otthonról, és meg sem álltam a Főnix csarnok parkolójáig egy kis driftelésre. Jó, tudom, elsőkerekes autóval ne nevezzük annak a kézifék rángatását, de ez akkor nekem ott mégis csak az volt. Anyukám akkori kocsijával voltam, ami egy 1.2-es 16 szelepes Renault Twingo volt, ráadásul robotizált váltóval. Szóval valójában annyi volt a dolgom, hogy D-ben hagytam, hogy menjen, néha kis gázt adva, a kanyarokban meg kézifékkel csúszásra bírni a hátsó kerekeket. (Volt egy dupla elhúzható üvegtető is a kocsiban, ezért volt, hogy úgy mentem vele gimibe, mint egy tankkal, elhúzott üvegtetőn kidugott fejjel térdelve az ülésen, a kocsi meg ment D-ben magától :)) Szóval akkor ott ebben a parkolóban volt vagy 3 db 120-as Skoda, akik olyan durván drifteltek velük, hogy öröm volt nézni. Erre másfél évvel vettem is egy 2105-ös Ladát, csak hogy hátsó kerekes autóm legyen végre. Szóval lehet, hogy ez az este is benne van abban, hogy rögtön erre a két kocsira kaptam fel a fejem a Pólus parkolójában. Valamint, hogy az egyik egy coupé (vagyis Rapid, ahogy a Skoda hívja), a coupék pedig különösen a szívem csücskei. A 3-as BMW-m is az, nem is volt kérdés, mikor vettem, hogy melyik kasztnival keressem.

Amíg a Skodákra csorgattam a nyálam megérkezett a tulaj is, egy jó 50-es forma, stílszerűen Gulf feliratos bőrjakóban. Látta rajtam, hogy érdekelne a kocsi belseje is, ezért előzékenyen ki is nyitotta.

Sokáig nem tudtam élvezni, mert meghallottam, hogy sok autót beindítottak, és megijedtem, hogy vége a találkozónak, mindenki megy szilveszterezni. Na mondom király, ez ennyi volt, aztán gyorsan kiálltam a kijárathoz a járdára, és onnan próbáltam végigvizslatni a felhozatalt. Ezért is a sok bemozdult, gagyi kép, amiért bocs.

Szóval, hogy kezd kihalni az old timerezés….hát nem tudom nekem most nagyon máshogy jött le ebből a rendezvényből. Ennyi fiatalt a volán mögött még tuning találkozón is ritkán látni, ha az arányokat nézzük. Azt hittem magamban előtte, hogy a régi szoci járműveket dédelgetők középkorú vagy még öregebb apukák, nagypapák, akik nosztalgiából tartanak egy ilyen vasat sokadik járműnek. Mert a fiataloknak ugye ezek a kocsik nem jelentenek sokat, már nem egy ezerkettes Ladában nőttek fel, nem is egy Trabantban nyomorogták végig a nyaralást az Adriáig, szóval akkor miért? Miért nem valami nyugati régi gép? Egy kettes Golf, vagy egy Sierra pl. amit vesznek, hogy furikázzanak?

Gondolkoztam rajta, mi lehet az oka, mert ugyebár ezek a szoci romok az én generációmnak  (és én 31 vagyok) már nem jelentenek olyan sokat. Amikor még csak ilyeneket lehetett kapni, mi még meglehetősen kicsik voltunk, auokból az évekből sok emlékünk nem lehet még, holott nagy valószínűséggel valami Ladával vagy Trabanttal vittek minket haza a kórházból mózes kosárban (engem speciel pont egy VW Bogárral, de hát ebben az esetben én lehetek a kivétel, aki erősíti a szabályt. Érdekes, hogy akkoriban minőségi ugrásnak számított a nyugat-német népautóból átülni egy szintén farmotoros, de már vízhűtéses Skoda 120-asba. Bár gyanítom, hogy apámat nem ez motiválta a cserénél, hanem hogy egy gyerekkel egy négy ajtós autó mégiscsak kényelmesebb. Érdemes megnézni, hogy hogy viszonyul ma egymáshoz egy 120-as Skoda meg egy Bogár Volkszi ára..). Szóval ezek a nagyon korai emlékek, ha nem is hagynak mély nyomokat, azért mégis csak általában rajta vannak ezek a kocsik a családi fotóalbum képein, a csecsemőkori képeink háttereként, szóval valamiféle tudat alatti kapcsolódást csak ki tudnak építeni velünk.

Talán ez lehet az egyik indok, a másik pedig, ami nekem nem adatott meg, az az, hogy a nagyszülőknek vidéken általában valami ilyen, az átkosból megmaradt szoci csodája volt, ha volt egyáltalán autója.

Márpedig ha volt, akkor biztos, hogy a nap fénypontja volt, amikor abba beülve lehetett játszani gyerekként.

Na valahova ide eredeztetem sok fiatal szoci autós megrögzöttségét. Persze gondolhatnák sokan, hogy meg azok olyan olcsók, hogy nyilván azt veszi magának először. Igen ám, de aki így vélekedik, az sem mostanában állította be a hahu keresőjébe pl. azt, hogy Lada 2103. Én meg szoktam tenni bizonyos időközönként. Na, nem csak úgy kíváncsiságból, hanem mert régóta vágyom egy Ötvös Csöpi féle piros ezeröcsire, meg kicsit nosztalgiából is, mert ugye volt nekem egy 2105-ös kockám is. De sajnos az árakkal az eladók próbálják meglovagolni a retro hullámot, a régen minden jobb volt szlogent, és az ebben még volt anyag mantrát. Egy szó, mint száz, hihetetlen módon elszálltak. Pár éve 200 ezer forintért szinte patika állapotot adtak, ma nem ritka a 2-3 millió forintos hirdetés. Igen, ízlelgessük az összeget, hogy egy 13 éves 3-as BMW árából beleülhetünk egy majd 30 éves, orosz, milliószámra gyártott, már akkor is elavult, eredetileg is csak 75 lóerős, semmi extrát nem tartalmazó, a puszta állástól rozsdásodó, sokat zabáló, ellenben lomha, nulla presztízsű budiba. Nem akarom a ladásokat megbántani, én szeretem nagyon, de azért valljuk be a realitáshoz ezeknek az áraknak már vajmi kevés köze van.

Egyik másik régi nagy szerelmem is jelen volt a kiállításon, egy patika 190-es Merci formájában. El is dumáltam a tulaj sráccal a Hősök terén vagy 40 percet, nagyon őszinte volt, és rendes, meg persze kiderült, hogy mind a ketten mérnökök vagyunk, még jártunk is egy karra, szóval hamar megvolt az összhang, és mondta is, hogy, mivel vett egy másik autót (Mazda MX-5 NA) ezért lehet, hogy a baby Benz eladósorba kerül. Sokat járt vele, magyarországi volt végig, ritka szín, szép belső, gyönyörű kárpit, sajnos csak a kis szívódé motor, de van napfénytető. Erről hinné azt az ember, hogy örök élet meg egy nap, mint ahogy a srác is így gondolta, de azért csak beleszaladt egy teljes motorfelújításba. De ahogy kívülről kinéz az autó….nehéz neki ellenállni.

De ott állt mellette még a pólus parkolójában az, ami miatt könnyű szerrel hagytam ott a kis 190-est (ha még nem mondtam volna, ilyenje is volt fateromnak, ki érti ezt, hogy miért ezek érdekelnek….)

Szóval ott állt mellette egy gyönyörű W124-es Merci. És nem ám a festőbrigád lefingott 200D-je, óh nagyon nem. Hanem egy eredeti E36 AMG T. Vagyis a kombi kasztnis E36 AMG. Amiből a sima limuzin sem egy gyakori jószág ez meg egyenesen ritkaság. Pláne, hogy ebben az állapotban. Sok helyen volt már szó erről a konkrét példányról, egy japánból visszaimportált darab, alacsony futással, és szinte szalon állapotban. Nagyon irigylem a tulaját. És tisztelem is, hogy nem csak nézegeti, hanem használja is, ahogy kell. A parkolóból például úgy gyorsított ki, hogy élmény volt nézni, ahogy a hátsó tengely légrugózása ellenére a kövér gázra összeült kicsit a hátulja, megemelte az orrát, mint valami gyorsasági motorcsónak, és szépen elhúzott a rendezvényről. Nagyon tudnék élni egy ilyen Mercit. Mint már mondtam, általában a kupékat szeretem, a W124-ből is tetszenek a kupék, de abból valahogy szerintem a limuzin adja ki a legjobban a formát. Hogy hogy nem a W124-ek árának változását is monitorozom…hétvégi krúzolós autónak nagyon adná egy, valami nagyobb sorhatos mocival, pl egy 280-as vagy egy 320-as. Naná, hogy a non plusz ultra az egy E500 lenne, de az már aranyárban megy, és használni is nagyon félteném.

Mivel nem voltam még ilyen TWK-os szilveszteri murin, ezért nem tudom, hogy a nagyszámú motorost a jó időnek köszönhettük, vagy amúgy is ki szoktak gurulni a vasakkal. Jó nyílván szakadó hóesésben nincs az a hülye aki motorozik, de most így, hogy hétágra sütött a nap, voltak bőven. És itt sem a korosodó, pocakos apukákra kell gondolni a Simsonon, volt például vagány fiatal csaj Pannonián is.

Kicsit bántam is, hogy nem motorral mentem, mert az idő tényleg szép volt hozzá, de ahogy írtam, hogy milyen nehezen indult a reggelem, ha még azzal is megbolondítom, hogy motoros ruhába beöltözök, meg felfújatom a kúton a motor sajnos 2 hét alatt eléggé leeresztő hátsó gumiját, na akkor az üres parkoló látványára értem volna a Pólus centerhez, és mivel a hősök terei folyatásról is csak ott értesültem, lemaradtam volna az egész rendezvényről.

Hogy jövőre megyek-e? Azt hiszem ez nem kérdés. Viszont ha ilyen lesz a lebonyolítás, akkor szerintem már egyből a Hősök terére veszem az irányt.