Múltkor megkérdezte egyik kollégám, hogy  melyik volt a legjobb autó amit kaptam használatra Németországban. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy a legdrágább melyik volt, aztán beugrott, hogy az akkor zsír új K-Astrát összekonfigurálva 31.000 Euro jött ki, szóval elvileg annak kéne a legjobbnak lennie. De valahogy nem tudtam rávágni, mert ott motoszkált bennem, hogy ami a legjobban hozzám nőtt az egy egyszerű, kis diesel Fabia kombi volt, 7 sebességes DSG váltóval. Persze lehet, hogy ez nem a kocsi egyedüli érdeme volt, hanem a rengetek utazás, amit lenyomtam benne Németország szerte, jártunk együtt Párizsban, Lyonban, Szlovéniában és Svájcban.
Igazából meglehetősen vártam a találkozást, ugyanis volt szerencsém mind a két előző szériájához a Fabiának, és hát finoman szólva sem lopták be magukat a szívembe.
Az első szériáról mikor megláttam a képeket, valahogy nem értettem mire gondolhatott a művész, aztán amikor élőben is láttam, úgy már valahogy összeállak a vonalak. SŐT! Egy nagyon is formásra sikeredett külső formatervű kisautó volt, úgy is, hogy nélkülözött minden drága és nehezebben (értsd: drágán!) gyártható megoldást, gondolok itt az annyira divatos lemezbe vasalt élre, ami végigfut az autó oldalán mondjuk. Szóval, minden magában szép vagy ötletes trükk nélkül volt egy nagyon mokány kisautó. Még a furán bamba és furcsa alakú első lámpa is jól állt neki, a tömzsi far meg igazi kis méregzsáknak mutatta (ehhez képest mondjuk kiábrándító volt a kis 3 hengeres 1.2-es, de erről majd később). Tehát maradjunk annyiban, hogy alapjaiban nagyon jó volt a külső formaterv, egyszerűségében nagyszerű. Aki nem hiszi, az nézze meg, milyen vad a WRC változat vagy az RS. Ilyen morci versenyautót csak jó alapokra lehet építeni.

Eddig volt az ömlengés az első szériáról, lássuk most az érem másik oldalát. Maradva a külsőnél ott volt mindjárt a limuzin és a kombi….az előbbi talán szót sem érdemel, hisz abban a korszakban egyszerűen nem volt kívánatos kis limuzin (pl. Renault Thalia). A kombi pedig hiába volt praktikus és valódi alternatíva a kispénzű, ám mégis új kombit kereső családoknak, profilból szörnyen gnóm a kis kerekein azzal a böszme nagy kufferral.
És a fekete leves még csak ez után jött: a beltér. Na ott valahogy nagyon elfogyott a muníció. Nem mintha egy korabeli IV-es Golf egy iparművészeti remek lenne, de a kis Fábiába valahogy nagyon nem jutott ötlet. Minden a VW konszernből jött még sem állt össze valami kedvessé. Hasonló az érzése az embernek benne, mint az első vasaló Swiftbe, hogy adott volt egy pár funkció, amihez kellett valami HMI és azt le is tudták a 3 szabvány tekerővel meg egy rádióval oszt’ csókolom.
És az anyagok! Te jó ég…mondjuk legalább nem vonták be őket már gyárilag sem puhának tűnő trutymóval, így nincs ami lemállhatna, így használtan is elég újszerűeket lehet találni. Félreértés ne essék a többi kisautó is hasonló volt, de azért üljön valaki be a Fabia után egy 206-os Peugeotba. Édesanyámnak is olyan van, 2006 óta szalonból, most 195.000 km-rel, és még a mai napig is öröm beleülni, pedig annak a belseje is tejfölös pohár volt előző életében, az hót zicher. De valahogy a formák mégis szinte mintha simogatnák az embert, pláne a Fabiával összehasonlítva, amiben félve nyúlt bárhova is az ember, mert azt hiszi a sorja elvágja az ujját, pedig valójában nincs ilyen gond vele.

Aztán nekem még azzal sem sikerült belopnia magát a szívembe, hogy csak a jó kis 1.2-es háromhengeres Singerrel sikerült vezetnem több példányt is. Mondjuk ez is egy érdekes szociológiai elemzés témája lehetne, hogy miért az ment nálunk annyira, de ez már egy erősen más téma lenne…

Az is igaz, hogy a következő lépcsőfokokon olyan motorokat találunk, mint pl. a „jó” kis 1.4-es 16 szelep VW remekmű, ami amellett, hogy nem egy problémamentes egység a maga szerény kis 75 lóerejének az etetéséhez elkéri a 8 litert simán. Legjobb barátom IV-es Golfjában pl. gond nélkül eszi meg a 9,5 litert, igaz ez teljesen városi használat mellett jön ki, nem túl kíméletes üzem mellett (elvégre nem hiába vagyunk jó barátok, Ő is mindig késésben van mindenhonnan, így ritkán adatik meg a Golfnak a krúzolós vezetési stílus).

Visszatérve a háromhengeresre, városban amúgy teljesen vállalható, csak tudnia kell az embernek, hogy hol a helye a táplálékláncban. Én például nagyvonalúan bevállaltam a 32es busz kielőzését a Nagy Lajos király útján, míg a busz a megállóban állt. Hát lett egy pár ősz hajszálam, míg lenyomtam az álló! csuklós Volvót. Az optimistán 3.-ba visszadobott váltó után is kapkodnom kellett és gyorsan még eggyel visszább dugni, de senki nem sérült meg, csak pár reflektorvillogtatást kaptam jutalmul a szemből jövőtől. Ugyanakkor az autópályás 130-sem egy vállalhatatlan küldetés, zokszó nélkül futja meg a kis Skodri. Volt „szerencsém” ülni úgy a jobb egyben, hogy óra szerint 150-160 közt mentünk. Na ezt már azért nem kell erőltetni. Igaz ilyenkor sem a motor üvöltése hallatszik, sokkal inkább a szélzaj.

Ilyen menetteljesítmények mellett, szerintem teljesen baráti a 6-7 liter közt tartható fogyasztás. Ja, hogy ennyiből 4 hengert is lehetne etetni? Senki nem mondta, hogy nem. Egyszer azért kipróbálnám az RS-t. Kiindulva abból, hogy egy Passattal vagy Suberbbel milyet lép az a motor.

És akkor a második széria, ami szintén nem volt egy rossz forma kívülről, de azért kicsit valahogy szétfolyt a sok ötlet amit egybe akartak fogni. A limuzin eltűnt, nem nagy kár érte, a kombi továbbra is kicsit gnóm, de már valahogy jobban sikerült elkendőzni a hátsóját.
De a beltér, csak nem akart összejönni a Skodának. Persze nagy fejegységgel, digit klímával egész jól néz ki a bódé belülről, de az alapverzióhoz közel, amiből a legtöbb van, elég kiábrándító ez is. Pláne amikor egy üres luk tátong az anyósülés előtt a légzsák hűlt helyén. Komolyan nem tudtak mit kitalálni oda? Ennyire nem voltak még Simply claver-ök anno?

Hát ilyen élményeket szereztem az első két generációval, a következő részből kiderül, miért kedveltem meg annyira az aktuális Fabiat.