Pár éve újra megrendezésre kerül a balatonfüredi Concours D'Elegance veterán kiállítás és szépségverseny. Ezzel egy majd 80 évnyi hagyományt próbálnak újra meghonosítani. Csakis sok sikert tudok hozzá kívánni, mert a rendezvény nagyon élvezhető. Semmi sallang: semmi kordon, semmi agycsipkedő szétefektelt techno zene, semmi testfestett félpucér, magassarkús hostesek, semmi villogó neon. Csak az autók! És ez így van jól! Pláne, hogy még milyen autók!
Már jó párszor szerettem volna eljutni ide, de eddig sosem jött össze. Mindig volt valami rossz kifogásom, tavaly például egy totál megbízhatatlan barátomnak kellett volna segíteni valamit, az ő hívásárára vártam fél napig, majd persze csak este lett az egészből valami, de akkorra már Balatonfüred ugrott. Akkor el is határoztam, hogy idén ha törik, ha szakad, ott leszek. Akkor el is gondolkoztam azon, hogy miért van az, hogy míg Németországban éltem, bármennyit képes voltam utazni akármilyen autós rendezvényért. Legyen az például Techno Classica Essenben (430 km), IAA Hannoverben (530 km), genfi autószalon (410 km), párizsi autószalon (520 km) és ezek a távok csak egy irányban értendők. Szóval simán kocsikáztam 1000 km-t csak, hogy pár órán át autókat nézegethessek. Erre azon kapom magam, hogy Pesten ülve az ágyamon a kifogásokat keressem, hogy miért ne menjek le Balatonfüredre ugyan ezért. A megoldásra nem jöttem rá, vagyis a miértre, de azt elhatároztam, hogy változtatok rajta.
Szóval idén elég fix programnak tekintettem a lejutást, amit a jó időre való tekintettel, valamit, hogy azzal könnyű parkolni, motorral terveztem. Ez a része pont nem jött össze, de mivel a bömbin még volt pályamatrica végül azzal mentem. Így legalább nem kellett egyedül menni, és a motorosruhában pácolódni a tűző napon. Kicsit féltem, hogy nem lehet majd sehol megállni, de a balatonfüredi mélygarázs a belvárosban nagyon jól sikerült. Kívülről olyan, mint egy park, lehajtva viszont egy sima utcai parkoló, sehol a megszokott plázás rendszer sorompóval és jegy automatával. Az ember lehajt, keres egy helyet, megáll, majd a kis fizető oszlopnál fizet (vagy telefonról). Na vissza a lejutáshoz. Sajnos nem volt zökkenőmentes, eleve késve indultam, egy lehajtóval korábban jöttem le a pályáról, mondván, hogy nem kell ide navi, a fejemben van az egész. A lényeg, hogy mire az autók közelébe értem már nem a sétányon sorakoztak, hanem egymás mögött, várva a díjátadást. Fotózgatni, nézelődni azért lehetett, és le a kalappal a magyar közönség előtt, csak minimális esetben fordult elő, hogy a kedves nézelődők összetapogatták volna a kisuvickolt veteránokat, vagy a farmerük gombjaival dörgölőztek volna hozzájuk.
Amelyik kocsi még a parton állt, azokról nagyon szép képeket lehetett csinálni a háttérben a Balatonnal, a kikötővel vagy Tihannyal. Ezután a vasárnap délutáni díjátadáshoz a nyertes autók végiggurultak a vörös szőnyegen a VIP részleg előtt (mert ugye nincs rendezvény VIP részleg nélkül. Még az ingyenes Nagy futamon is volt ilyen, mert nyilván van aki csak ilyen helyről tudja feltölteni a selfie-t instára, különben még prosztónak nézik). Amúgy vicces, hogy a VIP-eknek jutott a gyengébb látvány, mert ők a Balatonnal háttal állva nézték az autókat, míg a pórnép a balatoni panorámában is gyönyörködhetett.
A mostani fantasztikus autók mellett Balatonfüred állandó vonzereje a velős pirítós. Jó pár éve mutatta az a haverom, aki miatt tavaly lemaradtam erről a rendezvényről, szóval most így kicsit rehabilitálnom kell. A legautentikusabb hely, ahol meg lehet kóstolni az az egykori Hatlépcsős étterem (ma Muskátlis). Van bőven választék az étlapon, de kár elkérni, úgy is mindenki a pirítósért megy. Igaz most megkóstoltuk a csülkös, hagymás, sajtos pirítóst is, az sem okozott csalódást, de a velős az igazi. A mostanihoz hozzátett az is, hogy az teraszról, a kezemben a pirítóssal nézhettem végig, ahogy a veteránok jó része felhúzott a sétányról a főút felé.
Ha már old timer rendezvény, akkor pár szót az autókról. Igazából pár olyan volt, amit még nem láttam korábban. Ilyen volt a Skoda 1000MBX, a Hispano-Suiza J12, Alfa Romeo 1600 Junior Zagato valamint a Detroit Electric 75. De mind közül a kedvencem, számomra a kiállítás legszebb kocsija a Skoda Popular Monte Carlo De Luxe volt.
Igazából nem tudom, hogy tudták ezt összehozni a szervezők, úgy, hogy nem szednek belépőt, de remélem megtartják jó szokásukat, és jövőre is megrendezik a Concours-t, tőlem még akár úgy is, hogy belépőt szednek. Sajnálom, hogy évente csak egyszer van ilyen rendezvény nálunk. És érdekes módon itt senki nem kezdett el tiltáson bőgetett motorral jaszkarizni a járókelők közt, vagy gumit égetni. Az a bár gázfröccs az amerikai V8-asoktól pedig nagyon is kellett a vörös szőnyegen. A régi autók valahogy mindenkiből a jobbik énjét hozzák elő. Terápiás céllal is ajánlom, ha valaki le akar nyugodni, és minden rossz érzés nélkül csak vigyorogni. Pár embernek recepten írnám fel a részvételt.
