Élményautó kell, meguntam az 1.5D Saxot! –mondta egyik haverom, mire jött a tőlem elvárható válasz: - vegyél BMW-t, régi M50-es 6 hengeres blokkal!

-jó, de annál túl nagy a tempó, a ladás korszakom meg rég volt, valami kisebb kéne.

-mit szólnál egy MX-5-ös Mazdához?

-na igen, gondoltam rá, de, milyen lehet vezetni? Csak ki kéne próbálni egyet.

Innen jött az ötlet, hogy béreljünk egyet és ez után a beszélgetés után már 3 hétre le is volt foglalva nekünk egy NB-s MX-5 egy szép szombati napra.

Nem is akármilyen, egy igen jó karban lévő, nem pedig egy rozsda boglya. Ráadásul az 1.8-as motorral, 6-os kézi váltóval és sperr difivel! Azt hiszem, ennél sokkal több nem kell egy jó szombathoz. De még ekkor jött csak a ráadás, gyönyörű napos idő formájában, szóval tető nélkül lehetett hajtani egész nap a gépet.

Reggel fél 10 re volt megbeszélve a kocsi átvétele Kelenföldön a P+R parkolóban, mi kicsit korábban érkeztünk ezért a kocsink mellett ácsorogva vártuk, hogy befusson az MX-5. Meg is jött, keresztben, csikorgó kerekekkel, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A tulaj első mondata: - itt a kulcs, az olaj meleg, ne kíméljétek!

Már csak indulás után tűnt fel, hogy a kesztyűtartóba miket készített nekünk, gondolom az eddigi tapasztalatok alapján: pár reklámajándék, névjegykártya, csoki, nedves törlőkendő és egy csomag gumi.

Nyílván haverommal egy szimpatikus meleg párnak tűnhettünk. Hasonló pillantások amúgy is övezték utunkat át a városon, a lehajtott tető mellett két kis baseball sapkás ratyinak néztek minket nem kevesen. Hát igen egy cabrio, még ha egy 17 éves Miata is, nem egy 30+milliós új E Merga amivel 140-nel lehet száguldozni a városban, akkor is sokakban ellenérzést kelt.

Szóval a félve átnéző, vagy látványosan megvető többi autós tekintetével kísérve indultuk el a Pilisbe.

Felváltva vezettünk, többször megjárva Dobogókőt, Visegrádot, Esztergomot. Az egyik visszafordító kanyarban előttünk nem sokkal elcsúszott egy motoros, aki a maga után hagyott olajfoltot a lehullott levelek rárugdosásával próbálta eltüntetni. Ezt a kompozícióját viszont mi nagyon nagyra értékeltük, mert arra rámenve a hátsó kerékkel a kanyarban, majd elrúgva a kuplungot, olyan látványosakat és hosszúakat lehetett driftelni, hogy már csak ezért megérte.

Pedig nem volt olyan kanyar, ami ne lett volna élvezetes. Tudom, már mindenki unalomig ismételte, hogy az MX-5-ös vezetési élménye semmihez sem fogható, de hát, ha tényleg így van. Vagyis nem azt mondom, hogy nincs nála jobb, de utcára kicsit huligánkodni most hirtelen nem tudnék mást mondani. Könnyű, a sperrel bárhol, bárhogy elmegy keresztbe. Ha olyan a kedved, kicsit betáncoltatod a kanyar előtt, ha úgy adja ki: elrúgod a kuplungot, és már áll is keresztbe a hátulja. Megfogni pedig zsigerből jön, hogy lehet: minimális kormánymozdulatokkal pillanatok alatt.  Persze itt most nem arra kell gondolni, hogy 30 méteren át fűzöd egyik kanyarból a másikba, mint egy jó hójáró zsigát télen, hanem hogy mindig meg tudod táncoltatni a fenekét, ha ügyes vagy akár méterek át, mindezt úgy, hogy egy pillanatig sem érzed veszélyesnek, vagy úgy, hogy nem minden úgy történik, ahogy te akarod. Tényleg 2-3 próbálkozás után simán a sávban maradva lehetett rakosgatni a hátulját még szembe forgalom mellett is. Ezt mondjuk, nagyon nem tanácsolom, de tényleg elhiteti az emberrel, hogy Ken Block mindjárt rácsörög, hogy meghívjon a következő videójába.

Mindemellett a tempó is akkora, hogy ha baj van beleállsz a fékbe és kész, nem fogsz 70-nel berongyolni a fák közzé. Igen ez is a varázs része, hogy lehajtott tetővel 50-nél már nagyon nagy királynak érzi magát az ember, hogy keresztben csapat. De ha már itt tartunk az erő azért kissé soványka. Papíron 148 ló, de ha szórakozni akarsz érdemes kettesben tartani valahol minimum 5000 körül a fordulatot, úgy lesz még benne akarás, ami megszünteti a tapadást a hátsó gumi és az aszfalt közt. Mondjuk nekem kicsit hiányzott a BMW-ben megszokott megindulás, 3500 körül. Itt végig felépülve jön meg az erő, így sosem érzi azt az ember, hogy túl sok. Egy nap használat után, ha a sajátom lenne, már egy kompresszor beépítésén gondolkoznék. Ja, ha már mondtam a hátsó gumit, akkor álljon itt, hogy mekkora: 195 széles és 15 coll. Ehhez nem is kell 200 ló, hogy elforogjon, és ha rúgja is neki az ember és egy szezont sem bír ki, akkor is gombokért van ez a méret. Nem is értem miért nem jár mindenki MX-5-tel, vagy legalább miért nem tart egyet otthon hétvégére? Az árából max. egy jobb használt motort tudnék mondani, ami hasonlóan élmény dús, de akkor ez már mennyivel praktikusabb? Két ember bele tud ülni, van egy 3 hátizsáknyi csomagtartója, lehet pakolni ezt-azt az ülések mögé, és míg egy motoron undorítóan néz ki az utólagos csomagtartó, addig a kis mazda csomagtartójára kívülről ráerősíthető rács, amire a kemény koffert lehet gumipókozni, maga a ’930-as évek önfeledt kocsikázása, nyitott tetővel, a jobb egyen álmaink nőjével, a fejére kötött sálban, ami hosszan hátralobog a huzatban. Egy cabrióban amúgy is mindig benne van, hogy csajozáshoz tökéletes. Nem is hiába veszi minden kapuzárási pánikban szenvedő 50-es pocakos apuka. De valóban kevés nő van, aki megvetne bármilyen cabriót is. Legyen mondjuk ezerből egy. Én meg pont ismerem azt az egyet, akinek az MX-5 egyáltalán nem jött be, mert, hogy túl alacsonyan ül benne az ember, mintha az aszfaltra kéne leülni, mondta. Igen! Pont ez a lényeg benne! Na mindegy, én ismerem a kivételt, szóval ti már nyugodtak lehettek, hogy fogtok tudni csajozni vele. 

Tökéletes autó az utazást magáért az útért kedvelőknek, akiknek nem nyűg a vezetés, és az odajutás nem egy letudandó, szükséges rossz, hanem azért találnak ki távolabbi célokat, programokat, mert titokban el akarnak vezetni odáig. Én is ilyen vagyok, és ebben a Miata tökéletes társ. 130-nál még lehajtott tetővel is lehet benne beszélgetni, 50-60 közt bármelyik fakezű ember szemrebbenés nélkül viszi táncba a hátulját, és ez az a kocsi, amihez nem gáz, sőt kifejezetten illő a lyuggatott, bőr autóskesztyű. Pláne az olyan Nardi fakormánnyal szerelt verziókban, mint amit vezettem, mert eléggé tud csúszni, pláne ha az ember keze még kicsit izzad is a sok driftelés közben.

Ezen a szombati napon beletettünk a kis gépbe majd 500 km-t a Pilisben, úgy, hogy a fordulatszámmérő ritkán volt 3500 alatt. Az esti tankolásnál visszaosztottuk a fogyasztást és pontban 8 literre jött ki. Ez pedig bravúros. Szóval, ha bárki talál egyet, aminek az alját nem ette szét a rozsda, az nyugodtan vágjon bele. Hétvégi autónak még szakadt ponyvatetővel is jó lehet, az esőben úgy is csak fogy a fém is! A fülig érő mosoly pedig garantált!