Állítólag világvásár. Meg Európa egyik legnagyobb old-timer találkozója. Bíztam a németekben, hisz ők nem szoktak az ilyesmivel viccelni. Jól tettem, igazam lett!

Röviden, hogy milyen? Leesik az állad és megcsömörlesz. Nem, ez nem olyan, hogy elmész a barátnőddel és lazán sétálgatsz vele. Ne hívd el, mert meg fog rémülni tőled, attól az énedtől, amit a Techno Classica hoz ki belőled. Mert ha egy kicsit is autóbolond vagy akkor itt egy vérben forgó szemű, nyálát csorgató, a fejét ide-oda kapkodó zombivá válsz, aki annyit tud mantrázni 6 órán át, hogy: „ááááá, ezt nézd!” vagy „húú ilyen nincs is”, és, hogy  „aztaaa”.
Ezt egy nő nem nagyon tudja értelmezni. Neki a 12. darab 911 2.7 RS már csak egy cuki régi Porsche, te meg még annak is a kipufogóját fogod szagolgatni percekig, mert tudod, hogy még egyszer nem lesz aki a 700.000 eurós autója közelébe engedjen (igaz ezzel ott inkább a középmezőnyben mozog).

Vigyél-e fényképezőt? Jó kérdés, igen is meg nem is. Értékelhető képet nem fogsz tudni csinálni, minimum 3 ember mindig be fog lógni a képedbe, de úgy sem tudod megállni majd, hogy le ne fotózd az autók legtöbbjét, mert úgy vagy vele, hogy a büdös életbe nem látsz még egyszer olyat. Sajnos nagy valószínűséggel ez így is van. Mellesleg úgy be is zsúfolják a kiállított gépeket, hogy az sem könnyíti meg a fényképezést. Persze egy két szelfit muszáj csinálni, különben a kutya nem hiszi el, hogy megfogdostál egy CLK GTR-t pl. Aki valaha játszott NFS 3- mal az tudja mi ez a dög.

Mennyi idő kell a Techno Classica-ra? Szerdától vasárnapig sem lenne elég. Egy nap alatt ne is akarj mindent megnézni. A többnapos részvételtől viszont csak a napi 22 eurós belépő veheti el a kedved, de ne tegye.

Érdemes időben érkezni Essenbe, mert a nyitást követően pár óra alatt megtelnek a közeli parkolóhelyek. Én már csak egy igen távoliban tudtam megállni, amihez autópályán lehetett eljutni a Messétől. Már pont kezdtem volna aggódni, hogy fogok visszajutni, mennyi idő alatt, mert annyival kevesebbet lehetek bent, amikor megláttam a parkolóban sorakozó buszokat. Ha nem volt vagy 15 akkor egy sem, kb. 5 percenként vitték vissza a jó népet, ugyanis ez is benne volt a napi parkolás 9 eurójában.
Még egy dolog miatt jó ez a nagy P10-es parkoló: segít ráhangolódni a rendezvényre. Már ott olyan gépeket lehet látni, ami miatt megéri több száz km-t autózni, meg hajnali 6 kor kelni szombaton.

Aztán a visszabuszozás után kezdődhet a pofaleszakadás.
A buszmegállótól rögtön a 100 éves BMW-t ünneplő (2016) csarnokba jutottunk. A többes szám egy egyetemi évfolyamtársamra utal, aki szintén autóbolond, így elég volt megkérdezni tőle, hogy eljön-e velem, rögtön igen volt a válasz a számára olyan 700 km utazással járó túrára.
Szóval a BMW csarnok. Nem nagyon tudok olyan modellt mondani a múltból amit érdemes látni és ne lett volna ott belőle pár darab. Mikor megláttam a kettő E28 M5-öt és a két E28 B7 Turbo Alpinát, csak pislogtam. Aztán a nap folyamán még belefutottam a helyszínen vagy 4 másik patika első szériás M5-be.

Ezeken felül 328-as és 507-es bömbi (tudjátok ilyet vett Elvis is míg Németországban katonáskodott), M1-es, 850-es, B6 Apina és 2002 ti-ből is akadt pár darab. Amúgy egy old timer BMW egy jó széles '14-es keréken, megültetve, lökös nélkül nagyon király. Bár lehet azért látom annak, mert Ladával kezdtem az autózást, és ezek a dolgok attól sem állnak messze (nem kell rögtön a VFTS-re gondolni, elég csak a telepi zsigák szokásos pimpelésére).

Elég annyi hozzá, hogy már itt a BMW-knél sikerült leragadni egy jó órára cirka, pedig ezek után is akadt még látnivaló bőven.

Mondjuk a Porschék. Amik Németországban amúgy is elég hétköznapi látványt nyújtanak, de azért az utcán a cabrio, targa és a turbo a legjellemzőbb. Na itt pedig inkább a különlegesebb kiadások, mint a már említett eredeti RS vagy egy Speedster. Sima turbo??? Ne viccelj, akkor már turbo S, mondjuk a 993-as szériából.

Esetleg egy GT? Netán egy 959? Na az az igazi carporn. Szóval Porschéból nincs hiány. Igazából már túl sok is van belőlük. Nem is értem, ha ennyire népautó, miért vannak így elszállva az árak. Egy német veterános újságnak most jelent meg egy kiadása az egyes típusok árairól, amiben a Porschénél minden modellnél két számjegyű árnövekedésben reménykedhetnek a tulajdonosok. Szóval aki nincs megelégedve az OTP hihetetlen kamataival, az nyugodtan fektesse a pénzét egy veterán Porschéba.

Másik márka amiből rogyásig van a kiállítás az természetesen a Mercedes. Legyen szó Pagodáról, 220 SE-ről, 190 SL-ről vagy 300 SL-ről, mindegyikből Dunát lehetne rekeszteni. A 300 SL-ről annyit, hogy hiába az 1.000.000 euró feletti átlag ára, itt egy kis csőhajlító cég standján is állt egy sirályszárnyas, csak úgy, mégse a csőhajlító gép legyen már a stand fő helyén. Ami bennem nyomott hagyott a Mergák közül az a 300 SLR volt valamint egy 190 Evolution II.

Az, hogy lépten-nyomon Ferrariba botlik az ember, az gondolom nem lep meg senkit. Dinoból felvonult szinte az egész gyári színskála, hagyományos Ferrari piros, kanári sárga, azúr kék, kemény tetővel, kivehetővel, amilyet csak szeretne a kedves vásárló.
Ezek mellet F40- ből sem volt hiány, akadt egy F50 cabrio (a belseje egy full fapad Puntóba is elmenne, de ettől függetlenül szerintem a valaha volt legjobb über Ferrari dizájnja van), Enzo, és amin nagyon kibuktam az egy 250 GT valamint egy 250 GTO. Az mellesleg csak letámasztva egy félreeső helyen, az Enzó árnyékában. Rengeteg felületes szemlélő észre sem vette, csak az Enzóval foglalkoztak. Pedig megér egy két könnycseppet. Mellesleg a lakáskulcsomon lévő Porsche Museumos kulcstartó mikor feladta a harcot a zsebemben kb. 5 éve, na azóta egy ilyen 250 GTO-ra cseréltem le, pedig nem vagyok Ferrari rajongó.

Apropó! Izdera Imperator 108i-t látott már valaki? Csak mert 30 darab készült belőle, hát Essenben volt kettő darab ebből a 30-ból. Volt egy autóskártyám, amiben elég nagy király volt anno ez a verda.

Az ilyen és ehhez hasonló ritkaságok mellett volt mindenféle kis alkatrészt, modell autót áruló stand, rájuk nem sok időt szántunk. Először is nem áll a garázsomban egy veterán Porsche (sajnos), pedig itt szinte minden ritkaságszámba menő alkatrészt megkapnék, a modellautókra pedig amúgy is el tudnám költeni a világ összes pénzét, ezért most inkább bele sem kezdtem az álmodozásban. Mondjuk egy gyári BMW Bavaria CD fejegységre megalkudtam volna, de a standnál ülő kislány csak helyettesítette a valahova elugró tulajt, így nem derült ki, hogy mennyi, az annyi. Később meg sajnos nem találtunk vissza hozzá, ez is a hely nagyságáról tanúskodik.

Érdekes még a rendezvényben, hogy milyen jól megférnek a márka klubok is, és itt most nem a Lambo Diablo tulajok klubjára gondolok, hanem pl, a 2-es Golf klubra, vagy a BMW E36 klubra. Vicces volt közvetlenül egy DTM Ford Capri mellett egy reszelt Wartburg 353-at látni. Injektorral, és hangolt kipufogóval, amivel összesen kb. 90 lóerővel repíti a 800 kg-ra kikönnyített kasznit. 

Ha már valaha megfordult a fejedben, hogy ellátogatsz a Techno Classicára, ne habozz. Egy hosszú hétvégén, egybekötve valami kis városnézéssel, garantáltan egy életre szóló élménnyel leszel gazdagabb. Jövőre remélem találkozunk Essenben személyesen is!

Zárásnak még pár kép arról, hogy ki mire büszke, amit meg szeretne osztani a nagyvilággal: